Balassagyarmat
Balassagyarmat Budapesttől 80, a Dunakanyartól 40 km-re, a Magyar és a Szlovák Köztársaság határán fekszik. Ez a történelmi kisváros az Ipoly folyó déli partján, a Nógrádi-medence közepén, síkvidéken terül el. Az Ipoly folyó 246 km-en át kanyargó határfolyó, amely Szobnál a Dunába torkollik.
A város összterületének mintegy 10%-át erdőségek borítják, melyekben az akácfa az uralkodó fajta. Az erdőségekben vadászatra is alkalmas nagy- és apróvadak egyaránt honosak. Az észak-nyugati városszélen ritka növényekben és állatfajokban gazdag természetvédelmi terület húzódik, melynek neve Égerláp. A település lakosainak száma meghaladja a 18 ezret.
A balassagyarmati Palóc Múzeum, mint a neve is mutatja, elsősorban néprajzi értékek tárháza. Megalapozásában, fejlesztésében nagy szerepet játszott az 1977-ben elhunyt Manga János, aki nemcsak folklórkutatóként, hanem igazgatóként is beírta nevét az intézmény történetébe. A múzeum gyűjteménye felöleli Nógrád megye teljes paraszti kultúráját. Állandó kiállítása a Bölcsőtől a sírig címmel 1992-től látható. Az épületet övező ligetben felállított parasztporta az első áttelepített építményekből álló szabadtéri múzeum volt Magyarországon. Egyes elemeit a 30-as években kezdték ideszállítani. A bemutatót 1967-ben újították fel. A jelenlegi ház Bocsárlapujtőről, a pajta Litkéről, az olajsütő Patvarcról származik. Az utóbbi években szakrális egységgel egészült ki a palóc fundus. A kápolna másolata a szandait idézi, az út menti kereszt Karancs vidéki.
