Ipolybalog

Ipolybalog ősidők óta az itt élő nyugati palócok egyik ősi fészke. Az itt élőkben mély vallásosság, makulátlan becsület, mélységes emberszeretet és hagyományos törvénytisztelet lakozik. Hont vármegye monográfiája szerint a község első írásos említése 1232-ből való, de a község már jóval az ezredforduló előtt Balug néven ismert település volt.

 

A község határában bronzkorszakbeli tárgyakat találtak, a pilinyi kultúrához tartozó urnamező-maradványokat tártak fel. A község 1608-tól 1685-ig, 75 éven keresztül török megszállás alatt volt. 1632–-1635 között csaknem teljesen elpusztult. Az 1926-ban épült finánclaktanya 1993 óta a községi hivatal székháza. A község ősi eredete mellett szól a csaknem ezeréves templom, melynek tornyán a magyar szent korona mása látható. Hiteles forrásokból tudjuk, hogy a Vencel és Károly Róbert királyok közötti trónviszály idején Vencel a koronával Prágába menekült, s útközben a korona az ipolybalogi templomban pihent. Ennek emlékére Mátyás király 1464. évi dekrétumának 2. cikkelye elrendelte, hogy a magyar korona mása az ipolybalogi Árpád-kori templom tornyára kerüljön, melyet a nép kegyelettel őriz. Az esemény emlékére 2005. augusztus 14-én a templomban elhelyezték a Szent Korona másolatát.

A  román stílusú templom védőszentje Szent Miklós. A templom mai szerkezetét a 13. század második felében nyerte el, a 18. században barokk stílusban alakították át. 1926-ban felújították.