Kékkő

Kékkő (szlovákul Modrý Kameň, németül Blauenstein): történelmi város a mai Szlovákiában a Besztercebányai kerület Nagykürtösi járásában. Nagykürtöstől 3 km-re északra a Kürtös erdős völgyében, a magas Paphegy lábánál fekszik. 1290-ben említi oklevél először Keykkw néven. Magyar eredetű neve kéklő sziklás hegycsúcsot jelent, eredetileg valószínűleg várára vonatkozott, mely már a tatárjárás előtt is létezett. A falu feletti sziklacsúcson állnak a a tornyaitól megfosztott, s erősen megviselt öreg vár romjai. A gótikus-reneszánsz felső várból és az alsó barokk várkastélyból tevődik össze. A Balassák építették a 13. század második felében, majd 1290-ben ostrommal foglalták vissza a Hontpázmány nembeli Kázmér fiától. Huzamosabb ideig a Balassák birtokolták, de tulajdonosai voltak a Forgách és az Almássy családok is. 1576-ban a török hadak közeledtére őrsége megszökött. Tizenhét év után, 1593-ban szabadult fel,amikor a kivonuló törökök felrobbantották. A török hódoltság után azonban helyrehozták, néhányszor átépítették, várkápolnáját pedig 1759-ben fejezték be. A 17. században többször is feldúlták, romos lett és elhagyták. A 18. században köveibol a hegy oldalában új kastélyt építettek. A kastély legértékesebb darabja a késő barokk stílusban épült Szent Anna kápolna az 1759-es évből. A vár egyes részei ma is látogathatók, a várkastély épületében játékmúzeum és fogtechnikai kiállitás van. A várhegy szelídgesztenyefáit (melynek ehető termése van) a szájhagyomány szerint eredetileg még a törökök telepítették. Kékkő a trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. Figyelemreméltó a barokk Mária-oszlop a 18. századból.

Kékkő legnevezetesebbé híres búcsúival vált. Évente kétszer lehet teljes búcsút nyerni. Éspedig az apostoli irat szerint a Szent Kereszt megtalálása (május 3.) és felmagasztalása (szeptember 14.) utáni vasárnapokon.